#3

Nabokov írja, igaz egy mentális téren kihívásokkal küszködő szereplője szájába adva, hogy az igazi öröm az emlékezésben rejlik, nem a megélésben. Ez sok mindent megmagyarázhat, de talán mégis érdemes volna figyelmeztetni magunkat, hogy most épp jó. Feltéve, ha épp jó. Vagy akkor ismerjük be, hogy tényleg csak arra megy ki az egész, hogy legyen mit elmesélnünk a kocsmában. Vádolom az egész európai kultúrkört ezzel a Szent Péter-szindrómával, azokat sem mentve fel, akik nem is vallásosak, ti. hogy az egész habzsolás célja, hogy hátha egyszer mégis számot kell adnunk, mi mindent vittünk véghez, s akkor ne a cipőnk orrát fixírozzuk szégyenkezve. Nem fog kelleni. Nincsenek ilyen-olyan országok, a kapui előtt nem állnak bírák és vizsgabiztosok, egyáltalán senkinek nem lesz jobb a másiknál a föld alatt.

Minden további nélkül lehet egyébként, hogy szó nincs Nabokovról, hanem egy „Miért utáljuk a mai popzenét?” témájú cikkben olvastam, csak összekeveredtek az emlékek.