#13

Amikor a tengernél jártam, beleszerettem a napfénybe. Épp úgy, ahogy ha beleszeretünk valakibe, észrevétlen szeretünk meg olyan tulajdonságokat is, amiket addig másokban ki nem állhattunk. Vagy legalább is nem jutott eszünkbe, hogy ez szerethető is lehet.

A tenger előtt semmi különöset nem találtam a nyárban, azt hiszem, nem kedveltem túlságosan. Aztán igen, mert azóta minden napsugár a tengerre emlékeztet.

Nemrég kezdtem el megint utálni. Hogy hunyorogni kell ettől a feleslegesen sok fénytől, fulladni a szárazságtól, irigykedni mások állapotfrissítéseire.