#15

Mostanában megint trenírozom magam, hogy legyen türelmem hosszú távú célokért dolgozni, vagy úgy egyáltalán a hosszú távsággal való bíbelődésre. Például nem azzal kezdek neki egy új könyvnek, hogy megnézem, hány oldalból áll, s aztán ez az információ dolgozzon bennem végig, minden lapozásnál újabb kalkulációt végezve, hogy akkor mennyi van még hátra. Tudod, van ez az utazás kontra megérkezés elmélet. Igyekszem nem csak kipipálni mindent, hanem elidőzni a körmondatoknál, magam elé képzelni, amit a tájleírások részletei akarnak mutatni és megtalálni a harmóniát a még oly terhelő jelzős szerkezetekben. Néha kétségtelenül azon kapom magam, hogy van mit élvezni a hétköznapokban, máskor felülkerekedik bennem az egzakt értékekből értő középkorú a beteljesítetlen álmaival. Mert van azért ebben valami logikátlan, lelassítani, amikor már fogytán az időnk. Nem tudtam még magamévá tenni az elengedés kultuszát. Szerintem az elengedés csak egy pc kifejezés a feladásra.