#16

Szétpakoltam egy halom iratot, most tele van velük a nappali. Kerestem a bizonyítványaimat. Franc se gondolta, hogy valaha még a kezembe akarom venni őket, de időnként az ember kénytelen új életet kezdeni. Az irataim természetesen A4-es méretű papíroknak megfelelő karton irattattartó mappákban sorakoznak, a mappákon tarka újságpapír-borítás. Be vannak kötve, mint a matekfüzet, csak ez ilyen színes-mozgalmas, anyaga pedig magazinok oldalai, újságok, amikbe régen írtam. Egy recenzió mögött ott lapul a nyelvvizsga bizonyítványom. Fotókat is találok, csecsemő, fátyol, part, a szokásos. Jó hogy ezek még megvannak, hogy kézbe lehet őket venni, de azért még mindig több itt, ami lom. Amit ki kéne baszni. Nem csak dobozba zárni, mert azt utána még őrizgeti az ember a szekrény mélyén, úgy tesz, mintha nem lenne már meg, mintha már nem lenne ott vele minden nap, de ad egy biztonságot, hogy bármikor előhúzhatja, ha épp nincs más, amin kesereghetne.