#18

Van az a típus, akinek egyszerűen nem való az élet. Nem tud vele mit kezdeni. Leül az élet mellé, de tartja a távolságot, néha fúj rá, mint a macskák. Máskor gyanakvón körbevizslat, kissé a külső talpélekre támaszkodva és egyensúlyozva, mint amikor kétes higiéniájú fürdőben jár az ember mezítláb. Rendszeresen figyelmeztetnie kell magát, hogy ellazítsa az izmait, ilyenkor ez a röpke megnyugvás érzését kelti. Akkor is, ha ezt akár egy percen belül többször is megismétli. Ilyenkor legalább a szándék már vitathatatlan.

Azt mondják, nincs felesleges ember. Se pótolhatatlan. Bár nem kell mindig kontrázni. Na például ez is egy lehetséges első lépés, ezt belátni, aztán kifújni a bennrekedt lélegzetet és ellazítani az izmokat.