#22

Idő kellene még, sok, hozhatnák fémvázas kerti kocsin, vagy buszoztathatnák szervezetten, jöhetne galamb lábához gyűrűzve, vagy utazhatna másodosztályon (csak oda), érkezhetne biciklin, csempészhetnék határon át, a kerítés drótjai közötti rés épp elég volna, hogy átcsusszanjon rajta, zsírozni sem volna feltétlen szükséges. Valaki persze köröztetné, jönnének éles hanggal, harsány villogással, a gyerekek felébrednének, az ablaküveghez tapadna homlokuk, fékcsikorgást követne bakancscsattogás, a szokásos. A szokásos cécó. Kérdeznék, hová rejtettem. Elvinnének (lásd fent), kikérdeznének, bent tartanának. Bámulnám a repedéseket a falon, a vakolat ráérősen mállana, egyszerre lelassulna a világ. Előszednének megint, beszélsz már, te disznó, érdeklődnének. Szavaim megválogatnám, majd arra jutnék, nem mentek át a rostán. Pedig beszélni fogsz, csak idő kérdése, de nekem van időm, mondaná egyikük, és én elmosolyodnék ezen.