#28

Hogy amióta van ez az új férfi az életében, átértékelt ezt-azt. Ne legyenek kétségeink, rám gondol, rólam beszél, én lettem itt időközben átértékelve.

Nem tehetek róla, ez az igazság, most mit csináljak, hazudjak? Hát vagy mondjuk lehetne azt is, hogy nem hozod szóba, egyáltalán, ha szóba kerül, hallgatsz, és ha ez kevés, terelsz, másról kezdesz beszélni, hogy felment az olaj ára például, ha épp felment, ha nem, akkor más, valami csak felment, nem most hallasz először ilyeneket, nem tőlem, tudod te ezt magadtól, ne mondd, hogy nem, de ha meg rákérdezek pacekba, akkor mondjuk igen, még mindig lehetne hazudni mégis; de nem kérdezek, nem jövök helybe a pofonért, most se én hoztam fel.

Aztán megölel, mert nem akart megbántani. Bocsánatot kér. Nem mondom meg neki, hogy azért nem vagyok száz százalékig biztos benne, miről beszélünk. De azt érezni, hogy el vagyok marasztalva, ilyenformán a bocsánatkérése egész biztosan okkal történik.

Most haragszol? Nem haragszom.

Most hazudsz? Nem hazudok.