fbpx
rövidpróza

#30

Néha félek, hogy nincsenek már további ismereteim a világról, olvasom a leírásokat, hogy ilyen fák és bokrok, olyan virágok, milyen parton, mekkora levelekkel és akkor ez még csak a külsőségek, de hogy mikor nyílik és a többi, nekem ezekről nincs fogalmam, úgy meg baromi nehéz, hogy a szavakat, ha ismerem is, de nem tudom, mire vonatkoznak, úgy nem jut eszembe sem, ha például azt mondja valaki, csiperke, akkor nem látom magam előtt, csak rávágom, hogy gomba, mert a nyelv megtanított rá, hozzászoktatott, hogy a csiperke után a gomba jön, de hogy hogy néz ki, hol található, milyen elkészítési javaslatok ismertek a különböző tájakon, világom sincs, egy komplett világ hiányzik belőlem vagy köröttem, nem eltűnt, sose volt, nem mutattak be neki, nem vezettek belé, a nyelven keresztül ismerek ezt-azt, pedig fordítva kellene legyen. Erőt: egészséget. Horribile: dictu. Bud: Spencer.

Én írom ezt a cuccot.

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük