#32

Bele vagyunk zavarodva, mi a frankó, mi az utalás, mi az irónia, mi a fals. Mint az a nagyhasú nő a buszon, akiről nem tudtam eldönteni, terhes-e, és átadjam a helyem vagy ne, mert ha csak dagadt, akkor az mennyire kellemetlen. A mobilját fixírozta, vártam, hogy rám néz kérdően, de semmi. Én felállok, gondoltam, nem szólok hozzá, nem jelzek, csak diszkréten odébbállok és akkor a lelkiismeret is marad olyan, amilyen, meg az ülés is felkínálja magát. Ő is így gondolta és be is ült a helyemre. Mondjuk egy köszönöm ilyenkor mindig jól esne, mert direkt nem sasszéztam a leszállásra készülők felé, maradtam lépésnyire, elég jól láthatóan továbbutazási szándékkal, de ő ezt nem láthatta, nem látott semmit, csak az arca elé tartott tenyérnyi fémet. És ugyanígy tesz majd szüléskor is. Szelfi a kitágult méhszájjal.