#37

Kétféle ember van: ez legfeljebb azt jelenti, hogy 1) akik szerint kétféle ember van és 2) akik szerint nem. Ezzel együtt most kétféle emberről lesz szó.

Az egyik kicsit szégyelli, hogy nem is olyan rossz neki egyedül. A másiknak nagyon rossz egyedül és ezt egyáltalán nem szégyelli.

Az elsőről: a szégyen egyfajta szelepként funkcionál, ez a büntetése az embernek, aki bűnt követ el. Például azzal, hogy jól érzi magát egyedül. De ilyenkor már örömmel fogadja a büntetést, mint a flagellánsok meg a perverzek, mert így helyreáll a lelki egyensúly.

A másodikról: nem olyan nagy szó ám az, hogy szókimondó. Mostanában mindenki kimond minden szót, ezért sem jelölhet valami elitkategóriát. Kimondják, mi meg válogatunk belőlük. De lányregényes ábránd, hogy majd egy jól célzott ki nem mondás csöndje olyan fülsértő lesz, hogy az emelkedik ki a zajból. Ez nem történhet meg. De elméletnek kedves.