#39

Máskor meg ilyen bosszantó tud lenni, amikor az ember nyilvánvalóan álmodott és mindenáron fel akarja idézni, de nem sikerül és már nem biztos benne, hogy valóban megtörtént, mármint maga az álmodás, vagy nem. Többször is előfordult velem, hogy egy kifejezetten rossz álom után kapkodtam ébredéskor, mégpedig azért, mert ott, alvás közben valami olyan szorongás fojtogatott, ami csak hitte magáról, hogy nyerésre áll, valójában lelepleződött, elkaptam, szinte nevén neveztem, márpedig onnantól kezdve megszűnik foltszerű rémnek lenni, onnantól, hogy a körvonalak konkretizálódnak, már az én ujjaim szorítják az ő nyakát, éveket töltöttem azzal, hogy nyakon csípjek egy ilyen bujkáló szorongást, előtte nem is hittem volna, hogy az álom mennyire jó terepe lehet egy ilyen tetten érésnek, pedig logikus!, de aztán felébredek és még ott kavarog bennem az érzés, amit pedig már ismernem kellene, de nem megy, elveszett, ott maradt az álomban, ott maradt abban a másikban, ami nem ez, nincs kontúrja, nincs nyaka, amiből kinyomnám a szuszt, nincs neve sem, csak a köd marad, az áttetsző maszat a tudatban és talán kicsit a szív körül is.