fbpx
rövidpróza

#51

Emberek időnként felteszik a kérdést, nem maguknak, hogy vajon velük van-e baj, vagy a világgal. Pedig ezt minimális önmérséklettel azért el lehet dönteni.

Ezzel együtt is hajlamos az ember ragaszkodni ahhoz, hogy amit mond, azt félreértik, mert nem figyelnek rá eléggé, mert minden hallgató a saját világához igazítja a szavait, azt hall, amit hallani akar, illetve simán csak hülye. Itt sejtem a vitatkozás feloldhatatlan feleslegességét, hogy én mindig azt mondom, amit mondani akarok és te mindig azt hallod, amit hallani akarsz. Én azt mondom: forgalmazók részére szóló tájékoztató a termékvisszahívás menetéről, és te azt hallod: gyűlöllek. Én azt mondom: gyűlöllek, és te azt hallod: holnap térjünk erre vissza. És itt jön be jó esetben az úgynevezett közös akarat. Például házasság. Kölcsönös beleegyezés. Ingatlan adás-vétel.

Bonyolult ez az emberi kommunikáció, tényleg egyszerűbb háborúzni.

Én írom ezt a cuccot.

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük