fbpx
rövidpróza

#52

A konyhának sosem lettem a barátja, a mai napig idegenként mozgok benne, nagy vonalakban értem csak az elrendezését, nagyjából mint a tengeralattjáróét. Egyszer ponty úszott a fürdőkádunkban – ezt a mondatot megszámlálhatatlan magyar ember leírhatná, s hogy én írtam most le, kevés jelentőséggel bír. Esetleg sejtetheti, de ahhoz kell némi jóindulat, hogy nem is annyira magamról akarok beszélni. Hát akkor? Esti Kornélról?

Semmi divatja nincs már a doppelgängernek. Bolond volna bárki, ha magáról beszélhet, kitalálni holmi mesehőst, hogy lepasszolja számára a jobb-rosszabb történeteket. Még olyankor is magunkról beszélünk, amikor nem.

– Meghalt Esterházy.
– Én is köhögök.

Több ez, mint kicsinyesség: annál is kevesebb.

Én írom ezt a cuccot.

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük