#61

Egyedül. Ez az egy szó volt felfirkálva a lift oldalára, se előtte, se utána semmi magyarázat, hogy ki és miért. Mondhatjuk úgy is, hogy egyedül ez az egy szó állt, akkor már: árválkodott, ott a kórházzöld falon és talán azt várta, hogy valaki elgondolkodjon rajta, mi lehet a története.

Nem gondolta, hogy ennyire nehéz lesz átvészelni még ezt az utolsó forró napot, el tudott volna aludni, este hétkor!, miközben épp ez foglalkoztatta újabban, hogy hogyan lehetne jobban kihasználni az ébren töltött órákat, nem csak főni itt az ég alatt, előző nap is túl korán ért véget a találkozója, még a meccsre is odaért volna, épp ott volt nem messze, de se társasága nem volt, sem ereje több, egész délután a parton sétáltak és beszélgettek, időnként elnézéseket kértek egymástól, amiért zsebkendővel törölgetik magukról az izzadtságot. Többször kiszáradt a szájuk. Nem jutottak közös nevezőre abban, hogy a Myres-Briggs tesztet mennyire érdemes komolyan venni. A virágot a kocsiban hagyta és néhány óra alatt elpusztult. Este képtelen volt aludni a hőségtől és a verejtéktől a tarkóján és a hátán. Bár sokadszorra fogadta meg, hogy többet fog mozogni, ezúttal mégis lifttel ment fel.