#63

Az este közeledtével ahogy elhalnak a lépcsőházi zajok, úgy erősödnek fel a huruti panaszok. Legalább két ember köhögése hallatszik fel a negyedik emeletre és bizonyára az ő küzdelme a levegővétellel is tudomására jut másoknak. Fura ez a fajta elkülönülés, gondolja, össze is vagyunk zárva, meg izolálódunk is egymástól. Megjelölni sem kell nagy vörös X-szel az ajtókat, halljuk anélkül is, hogy melyik mögött lakik fertőzött.

Úgy képzeli, bekopognak majd, ha megneszelik, hogy már nem csak lakók, de szereplők lettek. Tudni akarják majd, mi a szándéka velük, cselekedetieknek mekkora hatása lesz a főbb történésekre, esetleg azok eleve velük történnek-e meg. Senki nem akar egy elnagyolt szomszéd lenni, aki néha kikukucskál meg azzal zavar, hogy folyton bekopog, ezt meg kell értsük.

A lakás legszélső szobájában az ágya melletti fal mögött már a másik lakás. Ha olvasáskor nekidől, párnáját a háta mögé vetve, tudja, hogy köhögése, de talán még sóhaja is áthallatszik. Másképp sóhajt az ember, ha tudja, hogy hallják?