#7

Elvesztettem a fonalat. Korábban, mintha mindig lett volna fonál, aminek megragadom a végét és, hát valamit csinálok vele, továbbszövöm?, húzom?, megyek a mentén?; volt, most meg nincs. Ha időről időre más és más fonalak és fonálvégek, új és új egy igaz bizonyosságok, akkor is. Szeretném a pók munkáját, ahogy lassan, de tudatosan sző, tudja, mire megy ki a játék, nem lesz könnyű, nem is mondta senki, hogy az lesz, ma már az alap, hogy kemény munka, én az alap alatt vagyok most. Kaparnám a felszínt. Szőném a hálót. (Bekapnám a legyet – írhatnám más szituációban, mely szituáció mélyen fiktív volna.) Emlékeztető: legközelebb már feltétlenül valami vidámabbat írjunk!