#8

A feldolgozás módszerei

1. Írjunk naplót! Helyezzünk hangsúlyt a hangulatingadozások körülményeire! Ne korlátozzuk figyelmünket a depresszív időszakokra, melyek megértése bár kétségkívül fontos, ám legalább annyira (sőt!), hogy lássuk, mitől izmosodik bennünk az élni akarás, a hétköznapi jókedv, a közeli vagy/és távoli jövőbe mutató tervezési készség és hajlandóság, a látszólag ok és funkció nélküli öröm, amely tehát önmagáért való, és ezen önmagáért valóságot miként fogadjuk, ha fogadjuk (márpedig tessünk fogadni!), el! Jöjjünk rá, mitől döglik a légy! (Haladóknak: fektessünk energiát abba, hogy hozzásegítsük a legyet kijutni szobából a nyitott ablakon át, ahelyett, hogy a rögzült hagyományokat követve agyoncsapnánk!) Raktározzuk el ezen praktikákat és reflexeket! Ha kell, imitáljuk a mozgást, amint zsebre vágjuk, hogy bármikor előkaphatók legyenek! És ha már itt tartunk, vegyük számba értékeinket: egy bögre, egy lemez, egy Thomas Mann kötet, reggeli derékfájás, szuicid gondolatok (nem baj, egyelőre csak listázunk). I got my ass.

2. A frissen szedett egész darabokat átmossuk, hogy megszabadítsuk a szennyeződésektől, majd az udvaron kiterítjük és két hétig a napon szárítjuk. Gyakran forgassuk át őket, hogy egyenletesen száradjanak, ne kezdődjön el rothadás, penészesedés. A nap hatására ezek összeaszalódnak, elvesztik élénk színüket, megbarnulnak. Hátránya: olykor kellemetlen íz is megjelenhet.