#83

Te nem tudod, kezdte, nem tudod, milyen, amikor olyan emberek hangulatára vagy utalva, akik mintha most tévedtek volna ki a dzsungelből.

B. kis ideig hagyta tekintetét megpihenni az alakzatba rendeződő sisakokon, de még mielőtt a játék folytatódott volna visszakérdezett, honnan veszed, hogy én ezt nem tudom?

Miután a magasba szálló labda elérte pályája zenitjét és megkezdte a méltóságteljes ereszkedést, ez a látvány őbenne is előhívott egy nem várt érzést, mintha maga is süllyedne kissé.

Hozok sört, mondta, kérsz?

Azonban B., aki az utóbbi hetekben épp tapogatózva igyekezett felfedezni a szabadság megélésének olyan lehetőségeit, amelyek nem járnak együtt a lerészegedéssel, nemet intett.

Kocsival jöttem.

Közel laksz, vonta meg a vállát amaz.

Meg a yard is közel van, felelte, és épp útba esik.

Mellettük a nézők egy része az ifiből nemrég felkerült elkapó nevét kezdte énekelni a Sárga tengeralattjáró dallamára.

És van még valami. Én ebből a játékból nem értek semmit, fordult oda a hozzá. Egy kockát se.