#103

Úgy tartják, az emberiség három nagy traumát élt át, tudniillik hogy 1) nem a Föld körül forog a világ, a bolygónk csak egy a megannyi csillag közül s a világon semminek nem vagyunk a középpontja; 2) a fajunk nem közvetlen Istentől eredeztethető, hanem fákon csüngő majmoktól származik; 3) nincs szabad akarat, minden döntésünk felvett szokások és hiedelmek következménye. Szorosan függ-e össze mindez az ego gyomorforgató felmagasztalásával? Ahogy az ember önmagát állítja a mindenség közepére, ahogy elhiszi, hogy teremtő erővel bír és ahogy szabadságával és döntéseivel kérkedik, az valahol mégiscsak a bukás elkerülhetetlenségét már jól tudó sereg utolsó tivornyája, a pusztulás előszelét már megszimatolt vadállat végső észvesztett ámokfutása. Belátható, ha sokaknak ez nem egy csábító perspektíva, és szemüket, fülüket befogva inkább visszafordulnak, keresnek egy pontot tisztes, de belátható távra a világvége előtt s ott lecövekelnek. Ahol van hova felnézni és van mire várni. Csak arra kell vigyázniuk, hogy véletlenül fel ne találják a kereket.