#89

Ez is egyfajta kettős könyvelés: ahogy este olvasom az épp aktuálisat és ezzel párhuzamosan fogalmazom a saját naplóbejegyzésem. Ez csak látszólag multitasking, valójában se-se. Mintha széles terpeszben állnék a küszöb felett, hogy mindkét helyiségben megvessem a lábam, de csak a tökönrúgást kínálom fel.

Folynak össze, mint félálomban a képek, amelyek asszociációs láncát professzor legyen, aki felfejti, rakódik egyik a másikra, mintha dolguk volna egymással, mintha egy + egy mindig kötelezően kiadna egy harmadikat. Aztán fel vannak háborodva, ha nem születik ebből semmi, csak kacat meg inszomnia már megint.

Ezek a képek évekkel ezelőtt készültek, már akkor melegében kihajítottam a szemétdombra mind, csak most valahogy visszafújta őket a szél. És van ez a hülye szokásom, hogy elgondolkodom, mi van, ha mégis van ezekben valami, amit eddig nem vettem észre.