#96

Ami jelenvaló, az változhat és a változás természetes. A halál is az, ettől még nem kell szeretni. Az elfogadás meg kevesek erőssége. Lehetne elmozdulni ilyen-olyan irányba, de ódzkodom az ilyen elvárásoktól (vö: adjon úgyis, ha nem kérem). Vállalnám a következményeket, ha ezt vállalásnak lehetne nevezni, ha nem akarnék homlokegyeneset ellenkező irányba futni, ha lehetne, így csak elviselem őket.

Időnként, ha egyéb hétköznapi szenvedéseim erre teret hagynak, belém hasítanak ezek a régi veszteségek. A bezárt iskolák, a leomlott falak. Tisztában vagyok vele, hogy számos esetben az én rossz megoldásaim vezettek oda, ahova, máskor hajthatatlan vagyok és nyugodt szívvel haragszom. Ha a barbarizmus otthon kezdődik, akkor a megváltás is. Szép vállalás, hogy felforgatjuk a világot, de mennyivel emberközelibb egy közeli embert ajándékozni meg a figyelmeddel. Tudom, azon nincs mit kiposztolni.