#97

Ha jól értelmezem – amire semmi garancia –, ez az új tan abba az irányba igyekszik engem terelni, hogy könnyű szívvel vessem magam a felém robogó érzelemhullámok vonatkerekei alá és tapasztaljam meg, mennyire könnyen robog ez át rajtam. Vagy ha nem is mint kés a vajon, enyhe ellenállás azért talán belefér, valamelyik filmben láthattunk is ilyet, nyilván a Szellemirtók volt az, tehát hogy szinte anyagtalan szellemként huss! Lényeg, hogy ne az averziókra koncentráljunk mindenáron, hanem vizsgáljuk meg, füleljünk jól, milyen is ez a kerékcsikorgás. Hát azért túl jó nem lehet. Én eleve viszolygok a zörejektől, de még zenét sem hallgatok nagyon hangosan, pedig gyakran hallgatok. Imádom ezt a vinyl reneszánszt! Helyesen: ami reneszánszát éli, az a bakelit, csak most vinylnek hívjuk, előbbit a szokás, utóbbit a valóság igazolja, nincs érdemi különbség a szóhasználatok között. Ha megveszel, teszem azt, tízezerért egy lemezt, akkor azt nem baszod a háttérbe fél fülessel. Ennyi pénzért már hallani akarod annak a basszusszólamnak minden egyes hangját! És hallod is! És ezzel a zene visszakapja azt a figyelmet, amit megérdemel, amit apró pici jelekké sűrítettünk a kényelem nevében, de most valami mégis helyrebillent a világban! Nagyon ritka alkalmak egyikének lehet tanúja, aki ebben részt vesz.