#98

Úgy bolyongtak a város körül, mint a Mars két bolygója, Phobos, a félelem és Deimos, a rettegés. Éjszakára behúzódtak a hideg és a környéken újra feltűnt farkasok elől a régi lámpagyár épületébe. Meg sem próbáltak aludni, csak ki akarták bírni reggelig. Minden izmuk remegett.

Add ide a telefonod.

Nem adom.

Az egyre fenyegetőbb széllökések megremegtették a betört ablakok maradékát. Egy darab üveg lehullott és darabokra tört a mocskos betonon, a csörömpölésre mindketten rémülten kiáltottak fel.

Fel kell hívnunk.

Nem kell.

Egyikük a zsebében talált kenyérmaradványokat morzsolgatta, a másik mereven nézte görcsbe állt ujjait.

Aztán mégis reggel lett valahogy. Apránként láthatóvá váltak az asztalok, a szerszámok. Egy kabát egy székre terítve hevert a közelükben. A nappal újra ismerős fényében mutatta meg a világot és többé nem voltak veszélyben.