#118

Azt hiszem, újra látok. Szemész nincs a faluban, a Dél-Pestibe kellett volna félvakon felvezetnem, nem vezettem fel. Maradt a szemcsepp és a pihentetés, így kerestem elő a legalább tíz éve nem használt fejhallgatómat és kezdtem zenét hallgatni, nem zavartatva más érzékszervek munkájától, lehunyt szemmel. Csepegve teltek a napok. Ajánlom mindenkinek: minden más ilyenkor, bár ilyenkor a minden: a zene, és az más. Rájöttem, hogy nagyjából ezt akarom csinálni hátralévő életemben. Nem feladva azért a látás képességét.

Végre nem kellett beérnem azzal, hogy valaki más fogalmazza meg helyettem a tutit, hogy ugyanis az élet ilyen ijesztően nagy hányadát tölteni teljesen értéktelen tevékenységekkel egy irodában: természetellenes. Ahol tömegek számára primér motiváció, hogy minél többet termeljenek és fogyasszanak, ott valami hiba van, nem bűn, de félrehallás.

Csak reménykedni tudok benne, hogy az utókor képes lesz majd különbséget tenni, kik voltak, akik helyrehozhatatlan időveszteségek árán jutottak el az ontológiai ébredésig, és kik voltak simán lusta gecik.