#46

A tragikus szerelmek semmi másra nem jók, mint hogy az ember regényt írjon belőlük. Nem leszünk tőlük többek, nem tanulunk belőlük, eleve nevetséges a feltevés, hogy szerelem-ködben vakoskodva kiolvassa az ember a jegyzeteiből, milyen korábbi hibákat is írt fel magának emlékeztetőül. Sosem magának írja fel. Valamiféle közkincs jelleget kapnak ezek a csalódások, mások örülhetnek, hogy nem velük történtek meg, vagy ha megtörténtek, hogy nincsenek velük egyedül a világban. De leginkább: hogy ezek a regénytémák az élet természetes velejárói.

Boldog párkapcsolatról meg nincs mit írni. Boldog ember különben sem nagyon ír, tán még olvasni sem olvas. Mosolyok, napsütés, egyetértés: ebből nem lehet megélni. Nem eurodiszkó ez.