#58

Fegyverropogásnak tűnt. Durranások gyors egymásutánja, nyers következetességgel, hosszabb-rövidebb szakaszokban, épp ahogy a moziban láttuk-hallottuk. Az ablakon kinézve semmi, sehol egy ember, akit látnék futni, vagy legalább a moraj irányába tekintgetni riadtan. Honnan lehet ilyenkor megbizonyosodni róla, hogy történt-e valami támadás vagy munkagépek ontják a zajt? Sietve kerestem rá a helyi Facebook-oldalakra, a közösségi ugatólánc mindig gyorsabb, mint a hivatásos média. Nincs nyoma az én aggodalmamhoz hasonló kérdéseknek, szemtanúi bejegyzéseknek. Még mindig újnak számítok a városban, lehet, hogy olyan zajokba képzelek híradós jeleneteket, amelyek másoknak fel se tűnnek. Hírek tehát nincsenek, van viszont egy videó a polgármesterről, amiben ismerteti a legújabb járványügyi rendelkezéseket. Ha jól tudom, ez az egyetlen város, település, szavazáskor figyelembe vett akármilyen egység az országban, ahol a legutóbbi önkormányzati választásokon konkrétan nem volt ellenzéki jelölt. Egy fideszes, meg egy kádéenpés. Sokszor hallottam már a városi rádióban a polgi hangját, szolid propagandaanyagok, semmi égbekiáltó, de a fényképéhez eddig nem volt szerencsém. Nem is tűnik egy véres szájú akárkinek. Szerelem és történelem, egyengetik egymás útját, amilyen svunggal tépik fel a bejárati ajtót, olyan hirtelen toppannak meg az ölelést látva, fegyvert le, puha talpat növesztenek és a lélegzetnél is halkabb léptekkel hátrálnak, nincs itt dolgunk, ez egy rendes magyar fészek, magyar élet van születőben, hadd neveljék erkölcsben, hitben, legyen jó tanuló, jó sportoló, és ki tudja, még akármi is lehet belőle, vagy hát akármi azért nem, polgármester például nem, de egy kádéenpés ellenjelölt.