#68

A generációmnak könnyen lehet időnként olyan érzése, mintha nem is öregedne. Nem azért, mert nem fogadja el, inkább mert az idő csak valamilyen változás függvényében értelmezhető. Aki látta mondjuk a Kraftwerket 1999-ben, tudja, hogy egy korrekt nosztalgiashow volt. És ha látta húsz évvel később – ugyanazt látta. A nap már felperzselte az élet minden apró nyomát a bolygón, de a háttérben még mindig sorakozik majd egymás mellett négy robot laptoppal. Tökéletesen megvalósították az időn túliság koncepcióját a popzenében, tulajdonképpen ők már most sem élnek. Konkrétan Schneider 2020-ban halt meg, de akkor már 17 éve nem dolgozott együtt a zenekarral. Ahhoz hogy öregnek érezzem magam, először is el kellene tűnniük azoknak a dolgoknak, amik a fiatalkoromat jelentették. De nem tűnt el semmi, minden itt él velem, nem csak az én fiatalságom, de a szüleimé, sőt a nagyszüleimé is, full HD-ben (update: 4K-ban), szélessávon érkezik, amikor szeretném. Az egyetlen zavaró tényező, hogy azóta is születtek emberek, akik valóban időközben mintha fel is nőttek volna.