#70

A legújabb barátomnak mesélem, hogy mennyi mondat maradt itt utánad. Regényeket lehetne írni belőlük! (A legújabb barátom főként azokat szereti, amik végén minden arra érdemes örül, egymásnak és a jó szerencsének, a nehezen kibrusztolt, de mégiscsak kijáró és természetesnek vett harmóniának. Ilyenkor bizonytalanul fordulok a könyvespolcom felé, hogy mit vehetnék le neki.)

Kérdezi a legújabb barátom, hogy melyik a kedvencem. Mesélni kezdek neki záróra után is kihozott italokról, kapualjakról, éjszakai sétákról és arról, ahogy egymásra csodálkozunk a boldogsággal a fürdőszobatükör előtt. (Te itt?!) És azokról még nem is beszéltem, amiket újrafogalmazok. (Folyton ezekről beszélek). Mesélek azokról az időkről, amikor semmi szükségét nem éreztem az írásnak.

Ahogy öregszem, nem nagyon vannak már az életemnek úgymond fejezetei. Egy-egy jó mondatom van csak. És egyre több olyan, amit nem szívesen mutogatok.