#75

Végignéztük, ahogy ezek a rendkívül nagydarab és különösen jómodorú, előzékeny és tisztelettudó emberek a sárga csíkos lepedő sarkát felhajtva előbb letakarják vele nagyapám arcát, majd mégis valahogy megragadva egy óvatos, de magabiztos mozdulattal („háromra”) átemelik vele a testet a fekete zsákba, behúzzák felette a zipzárt s három helyen hevederrel rögzítik a hordágyon. A szoba bejáratánál támasztottam a félfát és figyeltem ezeket becsületes és szakszerű mozdulatokat. Elhangzott minden, aminek ilyenkor el kell hangoznia. Megtudtuk, hogy a további ügyintézéshez, amely meglepően kis mértékben igényli már csak a mi közreműködésünket, nagyapám születési anyakönyvi kivonata mellett a házasságát igazoló papírokat, tudniillik hogy a nagymama mellé temethessék, lesz szükséges elvinnünk a kilencedik kerületi irodájukba. Illetve a nyugdíjrendszerből való törléssel kapcsolatban is mondott valamit (sorszám? vagy igazolvány?), de azt egyikünk se jegyezte meg jól. Miután a szállítóautó elhajtott, az okiratok felkutatása remek alkalmat szolgáltatott, hogy régi fényképek kerüljenek elő fiókokból, ahogy az igencsak előre látható volt. A halottszállítókkal ellentétben a nap semmi együttérzést nem mutatva szikrákat szórva sütötte a nyári utcát az ablak mögött, épp mint ezen a képen, ami egy nappal korábban készült a dédunokája meccsén és középtájt fellelhető rajta Puskás. Állítólag egyszer játszott ellenük egy edzőmeccsen. Ahogy a képek szélei fényt kapnak, úgy nyernek egyre nagyobb teret ezek az állítólagok.