#76

Lendületesen kezd neki, három lépés, amíg beszívja a levegőt, három amíg kifújja. Hamarosan azonban észbe kap, lassítania kell, ezt a tempót nem fogja bírni sokáig.

Csak nem megállni.

Saját zihálása mellett valaki másét is hallja a háta mögül, óvatosan fordítja a törzsét, nyakát, egy másik futó közeleg. Gyorsabb, mint ő, utol fogja érni. Le fogja hagyni. Lehúzódik, de a másik mégse halad el mellette. Ismét hátrafordul, még hosszú méterekkel van mögötte.

Azon a részen, amely fölé sűrű lombok magasodnak, a rozsdavörös pálya tele tépett levéldarabokkal, fakéregtörmelékkel.

Torka szárazon kapar minden lélegzettel.

A másik végre mellé ér, ismét készségesen lehúzódik. Elvárás ilyenkor, hogy köszönjenek egymásnak?

Kiprüszköl magából egy sziát, a fekete testhez simuló dresszes férfi lomhán emeli fel hüvelykujját. Talán alacsonyabb nála, mozgása valahogy kecsesebb, mint az övé. Ahogy maga elé engedi négy-öt méterre, megpróbálja felvenni a tempóját.

Hozzá hasonló ruganyos ugrások most a lépteik, szinkronban futnak egy rövid szakaszon, aztán nem tud tovább rá figyelni. Elengedi végleg.