#2

Hogy létezhet szerelem, ami nem az örökkévalóságban gondolkodik?

Bizonyos következményeket viselni kell, ez tán még nem vaskalaposság, nem is olyasmi, ami bosszúvágyból, vagy tudattalan önsorsrontásból ered. Ez csak van, mint az isten vagy a szó, amelyet igen különbözően értelmezünk. Idővel kezdtem megszeretni az értelmezéseidet, ami még csak nem is annyira az ő érdemük.

Hogy két ember sokféleképpen kötődhet egymáshoz, ezt értem, bár vigasznak csekély, kimondom: terelés. Sem az eleve kudarcra ítéltetés biztos tudata, sem a különféle természeti törvényszerűségek nem szolgáltatnak elegendő alapot a feloldozáshoz.

Már csak a tévéből is úgy tudtam, a szerelemnek úgymond metafizikai ismérve az örökké. Máskülönben mi végre? Mire alapoz, miből eredezteti létjogosultságát, ha tisztában van azzal, hogy el fog halni?