#84
A nyár egyik nagy élményéről akartam írni, hogy egész közelről láthattam, ahogy Rafael Leao bemelegítésnél, nem is dekázik, inkább: simogatja a labdát, sőt a labda dörgölőzik a lábához, mint egy macska, és villan a hatalmas mosolya, amiről a népmesei hagyományokkal mély kapcsolatot ápoló sportsajtón nevelkedettként előttem rögvest egy szegénysorból jövő, a játék örömét gyermekien élvező srác karaktere rajzolódik ki. Itt épp cicázásnál sikerült kigolyózni Saelemaekerst.
Később hallottam csak, hogy Leao magasabb fizetést készül kicsikarni a klubvezetéstől, mert ugyanannyit akar keresni, mint a legjobban fizetett olaszországi játékos, Vlahovics, szám szerint évi 7 millió eurót. Át akartam váltani forintra, de nem fért ki a számológépen. Azt írja, 2,8E9, az mi, valami koordináta? Annyi pénz, ami a Holdról is látszik? Ha elnéztem egy-két tizedesjegyet, az se számít. Van, ami felett az már nem számít.
Amilyen jól állnak az irodalomnak a meghökkentően ellentmondásos karakterek, olyan nehéz az embernek meghatároznia a saját viszonyát hozzájuk, ha a való életben találkozik velük.