#92

Egy ideje már – úgymond – vidéken élek; tele van még a város szerelemmel?

Azt gondolná az ember, nem szükséges ma már személyesen jelen lenni bárhol, azért van a képernyő, hogy a bárhol mindig velem legyen, mostanában például az alkoholt is felszolgáló VIP-páholy biztonságából csodálkozom rá olyan országokra, amelyekről a közbenső időben is sejtem ugyan, hogy léteznek, de csak négyévente jutnak eszembe. Többekről tudjuk, hogy inkább nem is kellene hazamenniük. Bár hogy istenigazából hol mi folyik, azt csak ezen a tejüvegen keresztül olvassuk, alig észrevehető a különbség az ilyen hírek és az új Mandalorian évad között.

Nemrég a dolgom újra Pestre vitt, ahol egy rég látott kedves ismerősöm élhetetlen légkörről, hova tovább uszításról panaszkodott, csupa olyasmi, amiről én szintén csak a Facebookról tudok. Mi viszont eléggé el vagyunk hanyagolva, meséltem, még csak arról sem szól senki, hogy kit kellene utálni, de az új epizódok amúgy is olyan tempóban kerülnek fel, hogy azt is alig bírjuk követni.