#5

Ha hallom az előszobai szalagfüggöny zörgését, akkor tudom, hogy közeledik, de még lehet, hogy a mosdóba megy. Ha hallom a kilincset kattanni és az ajtót tompán puffanni, akkor mosdóba ment. Ha nem hallom, akkor az évtizedes parketta nyikorog lassú, súlyos léptei alatt. Ha hozzám jön, hátra a szobámba, megkérdi, nem vagyok-e éhes. Sosem vagyok éhes, ezt furcsállja. A parketta régi, az ajtók régiek, a zsaluk régiek, a festés, a konyhában a tűzhely, a fürdőben a csempék, a kád, a tükör régiek. Nem rosszak, csak régiek, az meg nem zavar. Nem tudom, zavarna-e, ha az enyém lenne, még az is lehet, hogy igen, sokáig ez volna mindennapjaim fókuszában, hogy lecseréljek ajtót, zárat, szekrényt. Ha a mosdóban végzett, ugyanaz csak visszafelé: kilincs, puffanás, ha nincs függönyzörgés, akkor parkettanyikorgás, nem vagyok éhes. Jól vagyok tartva. Nincs okom panaszra. Fejem fölött tető.