#110

Ettől a historizáló stílustól nekem a köszvényem is kiújul. Most nézd meg, mennyivel jobban elférnek a fények ezen a felén. A lány is majd ide érkezik, tavaszi szünet jön, benne lesz a regényben, de most még előtte vagyunk; holnap ilyenkor édesanyja és annak barátja a falatozónál várja.

Éjjel az aluljáróban szelfizünk, ügyelve, hogy látszódjanak az üvegek is. Örülünk egymásnak, csak kár, hogy ilyen retkes ez a város. Innen nekem 1 óra 44 perc az út Dabasig, miközben az egész nem több 40 km-nél. Először nem is értettem, mit ír össze a menetrend, azt hittem, felmegy Vácig és ott megfordul. Egy élet filmje lepörög ennyi idő alatt, főleg, ha frissek az élmények. Tudod, mi hiányzik még? A Mexikó-burger! Ahogy a csípős szószt ellensúlyozza a kukoricasaláta!

Egy részem itt marad, valahol nem túl feltűnően, de azért láttatva magát, hogy aki szán rá elég időt és energiát, az megtalálja. A rutinszerzéssel jár ez is együtt, tudniillik hogy én már nem futok. Majd azzal a vonattal megyek el, amelyik eléggé el akar vinni.