fbpx
rövidpróza

#114

Ők megérzik ezt, akik nem használnak szavakat, azok más nyelven értenek, ő pedig azt szűrte le, hogy már nem akarom őt, hogy teher a számomra, és az egyetlen, amit ebben a helyzetben tehetett, hogy meghalt.

Felszállt kisállatlelke a vasúti szerelvényre és elutazott.

A tetem kiemelése és elföldelése, a szoba adott sarkának átrendezése, egyéb pótcselekvések mellett az tűnt igazán felszabadítónak, hogy végre újra okom támadt magamba fordulni. Egy napra megint az lehettem, aki vagyok, az a szomorú kisgyerek, akit az elmúlt években a sikerközpontú gondolkodásra nevelő webinárok és életsegítő könyvek elnyomtak.

Én írom ezt a cuccot.

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük