fbpx
rövidpróza

#20

Tedd oda, majd belenézek. Hogy telt? Ki találta ezt ki, hogy a pihenésre van. Biztos nincs családja. Akárki akármit mond. Tíz éve nem volt a kezemben, legalább. Édesek voltak. Anyjuk is, le a kalappal, nem csinált balhét. Olyan még nem volt, hogy.

Van ami sosem változik? Pénz az kéne, az mindig kell. Néha olyan, mint egy csőben. Vagy munkásszálláson. Ami bunkóság a részemről, mert ez még nem az a szint, csak. Ki hogy éli meg. Amúgy mindenki kedves a maga módján. Nem panaszkodom végső soron. Nem is a szagok. Inkább ez a görcs. Hogy meddig nyújtózkodhatsz, de inkább már nem is nyújtózol, mert minek. Pedig. Hiába tudja az ember, mert megtanulta, hogy így nem lehet, ez nem hozzáállás. De a szagok is.

Mesélem, hogy a csaj, tudod melyik, hogy összeházasodott Londonban egy másik nővel. Mesélem, de csak hogy kihozzam a sodrából. De hiába, nem jut el hozzá, valamit ránt a vállán, ennyi. Csőben él ő is. Aggódom. Nem vagyok biztos benne, hogy kiért. Hogy ne legyen sehogy. Belenézek majd.

Én írom ezt a cuccot.

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük