Nabokov írja, igaz egy mentális téren kihívásokkal küszködő szereplője szájába adva, hogy az igazi öröm az emlékezésben rejlik, nem a megélésben. Ez sok mindent megmagyarázhat, de talán mégis érdemes volna figyelmeztetni magunkat, hogy most épp jó. Feltéve, ha épp jó. Vagy akkor ismerjük be, hogy tényleg csak arra megy ki az egész, hogy legyen mit elmesélnünk a kocsmában. Vádolom az egész európai kultúrkört ezzel a Szent Péter-szindrómával, azokat sem mentve fel, akik nem is vallásosak, ti. hogy az egész habzsolás célja, hogy hátha egyszer mégis számot kell adnunk, mi mindent vittünk véghez, s akkor ne a cipőnk orrát fixírozzuk szégyenkezve. Nem fog kelleni. Nincsenek ilyen-olyan országok, a kapui előtt nem…

Hogy létezhet szerelem, ami nem az örökkévalóságban gondolkodik? Bizonyos következményeket viselni kell, ez tán még nem vaskalaposság, nem is olyasmi, ami bosszúvágyból, vagy tudattalan önsorsrontásból ered. Ez csak van, mint az isten vagy a szó, amelyet igen különbözően értelmezünk. Idővel kezdtem megszeretni az értelmezéseidet, ami még csak nem is annyira az ő érdemük. Hogy két ember sokféleképpen kötődhet egymáshoz, ezt értem, bár vigasznak csekély, kimondom: terelés. Sem az eleve kudarcra ítéltetés biztos tudata, sem a különféle természeti törvényszerűségek nem szolgáltatnak elegendő alapot a feloldozáshoz. Már csak a tévéből is úgy tudtam, a szerelemnek úgymond metafizikai ismérve az örökké. Máskülönben mi végre? Mire alapoz, miből eredezteti létjogosultságát, ha tisztában van azzal,…

A legjobb olvasmányélményeimet nőknek köszönhetem. Nem voltam minddel említésre méltó érzelmi kapcsolatban, nincs ilyen összefüggés. De akkor mi egyéb közös volt még bennük a szavakhoz való vonzódáson kívül? A azt szerette, ha egy szöveg leteríti és átrobog rajta, mint valami hódító vikingfalka, B azt, ha a szavak simogatón kúsznak fel a gerincén és észrevétlen érik el azt a pontot, ahonnan már a könyv úgymond letehetetlen. Sose találkoztam senkivel, akinek az olvasás nyújtotta öröm hasonló lett volna mondjuk egy jégkrém elfogyasztásával, vagy akiben egy könyv befejezése pusztán annyi megelégedést keltett, mint tegyük fel portalanítva látni a kedvenc hálószobai komódját. Vannak dolgok, amiket nem érdemes csak úgy elmaszatolva gyakorolni.