-
Békéscsaba, 2024
-
#113
Újabban nem utálom annyira a 90-es éveket. Kezdem belátni, hogy nem volt az egész egy posvány, csak én néztem rossz irányba. (Lehet, hogy az Oasis miatt. Nekem ők teljesen kimaradtak, valami fogalmam volt róluk, de ügyet se vetettem. Mire felfedeztem, mit tudnak, már arab kézen volt City.) Túlexponált emlékek, amiknek utólag mesterségesen adunk mélységet. Jól van ez így, aki tizenévesen mélységekkel foglalkozik, az egész életét fekete-fehérben fogja végignézni. Mire ezek a képek eljutottak a laborba, a világ összes esője rázúdult Közép-Európára, előkerültek a viharkabátok, a fotósok pedig a Duna-parton keresik a következő pályázat nyertes munkájának témáját. Én is lőttem egy képet egy fekete fellépőruhába öltözött nőről, aki egy tevét terel…
-
Szeged, 2022
„Itt épp azt mondtam neked, hogy <Ottlikkal élve: az idő nem telik, hanem van>, ami nem jelent az égadta világon semmit, csak egy mondat, még csak nem is túl átgondolt magamutogatás, ahogy a véleménycikk is az értelmiség izompólója. De nyár volt és nem volt más, amit megmutathattam volna magamból.”
-
#112
Végül is, ha már idáig eljutottunk, lehet, érdemes volna felülvizsgálni ezt-azt, gondoltam végig éjjel kettőkor a McDrive előtt, ahol nem akartak kiszolgálni minket, mert gyalog érkeztünk, ezért elkértük a hotel recepciósának biciklijét és úgy mentünk vissza, de a fagyi addigra elfogyott. Az a vicc, hogy amúgy kalkuláltam érzelmekkel, ha nem is pont így, nem ilyen irányokból és -ba, ebből hát kialakult némi pislogás. Hogy emberek komolyan ilyen energiák között élik az életüket? És bár engem csak erre a kis időre vettek be maguk közé játszótársnak, de azonnal kényelmetlen érzések nélkül kezdtem gondolkodni a kapcsolódás kifejezésben, működésbe léptek rég sufniba vágott eszközök, életre kelt papír és tégla, a nyár utolsó szikrái…
-
#111
A konyhában ülve pattintgatjuk fogunkkal a szotyolát és a tökmagot, a tévé az ablak előtt, labdarúgó nb1. Megegyezünk benne, hogy az mégse normális, hogy a munkaórákon túl eltöltött életünkben is szünet nélkül azon járatjuk az agyunkat, mit lehetne csinálni még. Nem a kiteljesedéshez, viccelsz, bolondozol, hanem mit lehetne dolgozni, még. Középkorú városi férfiak vagyunk széles körű ismeretekkel: kenjük-vágjuk a csökkentértékűség-szégyen sémát, valamint a tükörszélsők szerepét a modern futballban. Nem is csodálkozunk rá egymásra, egymás gondolataira, hogy mennyire hasonlóak, mert nincs ezen csodálkoznivaló, ahhoz túl hasonlóak vagyunk, iktatjuk, hogy igen, ugyanazt a malmot tapossuk. Itt ülünk 44 évesen és még a búcsúzás előtt ismét ezzel lesz tele a fejünk. Ezzel a…
-
#110
Ettől a historizáló stílustól nekem a köszvényem is kiújul. Most nézd meg, mennyivel jobban elférnek a fények ezen a felén. A lány is majd ide érkezik, tavaszi szünet jön, benne lesz a regényben, de most még előtte vagyunk; holnap ilyenkor édesanyja és annak barátja a falatozónál várja. Éjjel az aluljáróban szelfizünk, ügyelve, hogy látszódjanak az üvegek is. Örülünk egymásnak, csak kár, hogy ilyen retkes ez a város. Innen nekem 1 óra 44 perc az út Dabasig, miközben az egész nem több 40 km-nél. Először nem is értettem, mit ír össze a menetrend, azt hittem, felmegy Vácig és ott megfordul. Egy élet filmje lepörög ennyi idő alatt, főleg, ha frissek az…
-
Skip Ad
Hét hal hevert kiterítve a pulton, pontyok. Még éltek, legalább is tudtak magukról. A pontyban az is jó, hogy pontszemében nem látszik se félelem, se tudatlanság, az ember mégiscsak könnyebb szívvel gyilkolja meg. A sor nem volt hosszú, de ilyenkor ez a pár kóbor lélek is sok. Nagyapjuk korabeli béleletlen szövetkabát, leszakadt gombok helye, a galléron a hajnali utcán állva legurított keserű kávék hagyta folt. Hárman, nem: négyen előtte. Többen nem is fértek volna be. „Fogyassza felelősséggel, a lélekvándorlás elvi lehetőségét vizsgáló szakbizottság 2467/3. határozata szerint e ponty kifejezéstelen tekintete mögött akár édesanyja vagy más közeli hozzátartozója is létezhet.” Jobbról a második csap egyet nyálkás alsó testével, önkéntelen rángásnak tűnik,…
-
Játékelmélet
Az öreg Sántha azzal nyitott mindenkinél, hogy a Zoltán papa megfigyelte őt az ötvenes évektől kezdve, tulajdonképpen ameddig erre igény volt. Ezt mondta jónapot helyett is. Persze mondott az mindent, senki nem vette komolyan. De most állítólag a gyerekek kikérték az aktákat és kiderült, hogy tényleg. Hogy konkrétabban mi volt az aktákban, azt nem mondták. Sántha a hátsó udvart kaparta világ életében, meg etette a tyúkokat, ezt figyelte meg tehát a Zoltán papa, erre volt igény a rendszer részéről és ez a rendszer tervezett százötven évre. Jelentett itt edző, énekes, filmrendező, jelentett Zoltán papa. Gyermekei megrendülten néznek maguk elé, sírás nincs, vagy már nincs, a poszt-sírás állapotát olvasni ki a…
-
Két megálló közötti végtelen
Várom, hogy az önműködő ajtó önműködésbe lépve becsukódjon mögöttem. Alig férek fel a metróra, de nem is baj, nem szeretek belegázolni az embersűrűbe. Ez talán még a szorongásokból maradt vissza. Bár ha belegondolok, a tömegtől speciel nem is rettegtem soha, most is egyszerűen kényelmesebben érzem magam, ha nem tűnök a részüknek. Plusz a szaguk. Az ember tényleg egy vírus. Becsukódik, hátradőlök. Ő sose dől az ajtónak, zavarja, hogy kinyílhat. Ahogy a föld is alattunk, mondtam erre néha, még ha nem is hitte egyikünk sem, hogy ez a kettő kábé ugyanaz. Mégis, egy ilyen gúnyos válasz épp elég volt, hogy idővel kiépítsen benne valamiféle gátat, ha ismét szóvá akarta tenni. Olyankor…
-
Házi megváltó
Az akvárium mellett rozoga fali vitrin, San Remo tölgy színű összeállítás (fényes ajtófrontok! rejtett fogantyúk!). Vékony vázán narancsszín mappák tömörülnek. (Még nem érkezett értékelés a termékhez.) Félik-e ők ketten e roppant papírrengetegnek rájuk omlását? Ha nem volt korábban, ki ezzel ijesztgesse őket, akkor aligha. Nem, ők ketten annyira nem láttak még semmit a világból, hogy félniük is alig van mitől. Én pedig kitartóan dolgozom érte, hogy így is maradjon. A puha, masszív test szálkát szinte egyáltalán nem tartalmaz; tápértéke tíz-, néha húszszorosa más fajtákéhoz képest, egyetlen kifejlett példány egész házsorokat képes ellátni. Már ha bárki osztozna benne szomszédjaival. Egy átlagos család akár két hétig is eheti. Éppenséggel ne gondoljunk bőséges…
